Leírás

Közepes termetű faj. Fülei – mint neve is mutatja – feltűnően hosszúak, de a hosszúfülű-denevérekkel ellentétben nem nőnek össze a fejtetőn. A fülfedő keskeny, hosszú, lándzsaszerű. A bunda viszonylag hosszú, színe a háton világosbarna, a hasi oldalon szürkés. A többi Myotis-fajhoz hasonlóan a vitorlák és a fül egyaránt vékony, viszonylag világos, füstszínű.

Helyzete Európában és Magyarországon

Állománya egész Európában erősen megfogyatkozott, több helyütt kipusztulás fenyegeti; veszélyeztetett. Hazánkban már több helyről előkerült, de ritka, fokozott odafigyelést igénylő faj.

Szálláshelyei

Főként középhegységeinkben és ezek peremterületein fordul elő, de sík vidéki adatai is vannak. Erősen kötődik az őshonos fafajokból álló, idős erdőkhöz. Szálláshelyeit odúkban alakítja ki, a kolóniák egyedszáma csak elvétve haladja meg a 20-30 példányt. Barlangokban télen többször megfigyelhetünk néhány – többnyire magányos – példányt, az állomány nagy része azonban faodúkban vészeli át a hideg időszakot.

Vadászterületei

Erdőkben, erdei nyiladékokban, ligetes területek, kis erdei tavak felett repülve szerzi zsákmányát. Táplálékát elsősorban kis testű rovarok, lepkék, szúnyogok, pókok alkotják. 4-5 méternél magasabban nemigen vadászik.

Vonulás

Nem vonul nagy távolságokra, legfeljebb néhány tíz kilométert vándorol.

Védettsége

Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.