Leírás

Közepes termetű faj. Füle hosszabb, az alapja széles; a fülfedő megnyúlt. A bunda hosszú, tömött, lágy, színe a háton barna, barnásfekete, a hasi oldalon árnyalatnyit világosabb. Fontos és jól látható határozóbélyeg a hátszőrök világosabb csúcsa (a bunda deresen futtatottnak tűnik). Az utolsó farokcsigolya túlér a farokvitorlán.

Helyzete Európában és Magyarországon

Európában elterjedési területén gyakori faj, állománya stabil. Magyarországon nagyon ritka, csak alkalmilag fordul elő: néhány bükki adatán kívül egy bakonyi telelő példányról van tudomásunk, valamint Szekszárdon találtak egy elpusztult példányt. Ritkasága miatt hazai állományról nem beszélhetünk, így ennek alakulásáról sem.

Szálláshelyei

Leggyakrabban épületekben, sziklahasadékokban telepszenek meg, de fák repedéseiben is rájuk bukkanhatunk. Télen barlangokba, bányavágatokba húzódnak.

Vadászterületei

Inkább a nyílt területeken vadászik, sokszor a lombkoronaszint magasságában. Röpte gyors és fordulékony.

Vonulás

Életmódjáról keveset tudunk, de a helyhez kötött fajok közé sorolható. Eddigi leghosszabb bizonyított vándorlása 115 kilométer volt.

Védettsége

Védett faj, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.