A több mint 900 fajt tartalmazó denevérek rendje (Chiroptera), a rágcsálók után a második legnépesebb rend az emlosök között. A legoptimistább becslések 966 fajt szerepeltetnek a denevérek listáján, de igazából pontosan nehéz megmondani hány denevérfaj is létezik valójában a Földön. Részben a szokásos faj behatárolási problémák, faj-alfaj kérdések miatt, másrészt bármilyen meglepo rejtett életmódjuknak köszönhetoen még ma is kerülnek elo új denevérfajok. Azon túl, hogy a távol keleten a közelmúltban több új denevérfaj elokerült, a gyorsan fejlodo kutatási módszereknek, technikáknak köszönhetoen Európában is leírtak néhány új denevérfajt.
Az összes élo és általunk ismert kihalt denevérfajt egyetlen rendbe soroljuk, amelyet két alrendre bontunk: a nagydenevérek (Megachiroptera), és a kisdenevérek (Microchiroptera) alrendjére. Míg az elozo csak egy családot, azon belül 175 fajt tartalmaz, addig az utóbbi, a kisdenevérek alrendje, 17 családot és összesen körülbelül 790 fajt tartalmaz. Egyes kutatók számos anatómiai bélyeg alapján feltételezik, hogy a nagydenevérek a félmajmokkal közelebbi rokonságban állnak, mint a kisdenevérek alrendjével, így szerintük a két alrendnek külön rendként kellene szerepelnie a rendszertani felosztásban. A denevérek átfogó rendszerezését Hill és Smith végezte el 1984-ben, amelyet Findley 1993-ban egészített ki.
A denevérek rendje rendkívül sokféle és változatos csoport, akár életmódjukat, táplálkozásukat akár például testméretüket tekintve. Elofordul köztük a létezo legkisebb emlosállattól, a 13 cm szárnyfesztávolságú, 1,5-2 g súlyú sertésorrú denevértol (Craseonycteris thonglongyai), kezdve a 1,5 m szárnyfesztávolságú majdnem 1 kilogramm nehéz repülokutyáig (Acerodon jubatus) sokféle méret.

A térkép a Föld egyes régióiban élo denevérfajok számát mutatja (J.D. Altringham, 1996)

A denevérek repülési képességüknek köszönhetoen a szélsoségesen hideg sarkvidékeket, a legbarátságtalanabb sivatagokat, és a legelszigeteltebb szigeteket leszámítva a Föld szinte minden zugát benépesítették. Sok más csoporthoz hasonlóan a denevérekbol is a trópusok kínálják a legfajgazdagabb választékot. Jelenleg is a trópusokon él a denevérfajok 80%-a, ami azt mutatja, hogy valószínuleg onnan terjedtek el a világ többi részébe. A mérsékelt övbe csak két család tagjai merészkedtek, a simaorrú denevérek (Vespertilionidae), akik több mint 300 fajjal képviseltetik magukat, és a különleges orrszerkezetu patkósdenevérek (Rhinolophidae). A trópusi területeken a két legelterjedtebb család a buldogdenevérek (Molossidae) és a simaorrú-szabadfarkúak (Emballonuridae) családja. A nagydenevérek kizárólag az óvilág lakói, észak felé Ciprus a legszélso elfordulási helyük, a déli féltekén pedig elérték Ausztráliát és benépesítettek számos óceáni szigetcsoportot is.